ˇ"Moment in timeˇ"

A szélben táncot jár a sápadt gyertyafény, A vén taverna titkos asztalán. Várlak még már-már nem jössz rég felém A hűség fogva tart a másik oldalán Mégis szívemben édes emlék mar, Ha a vén sikátor végén felzeng újra ez a dal. Te szemben ülsz, s újra két szemembe néz, Az a mély szerelmes szempár, mit feledni oly nehéz. Nem tudom mi történt, valami megfogott benned, Valami hiányzott, akkor, amit csak Te adhattál meg Te voltál a Fény, az Élet, Te voltál Mindenem! Nálad nélkül ért a fáradt csillagfény! Sír a szél akár az én szívem. Egy régi perc bennem újra visszatér. S mit nem remélhetek Veled, mégis elhiszem! Ha ajtó nyílik a kávéház előtt, Még mindig úgy hiszem az én szerelmem hazajött. De mással élsz a régi társ lett újra társ. Már csak emlékkép a tiltott lángolás! El kellett mennem, nem lehettem hűtlen önmagamhoz, Nem lehettem hűtlen Hozzá! Vannak idők, amikor minden összezavarodik, Vannak idők, amikor nem látni tisztán. Ami történt megtörtént. Most már az életem része maradsz! Én mondtam a helyet, a napot, de ne várj rám többé. Nem mehetek, nekem már máshol van dolgom. Au revoir! Mégis szívemben édes emlék mar, Ha a vén sikátor végén felzeng újra ez a dal. Te szemben ülsz, s újra két szemembe néz, Az a mély szerelmes szempár, mit feledni oly nehéz. Ha ajtó nyílik a kávéház előtt, még mindig úgy hiszem az én szerelmem hazajött. De mással élsz a régi társ lett újra társ. Már csak egy emlékkép a tiltott lángolás!

Mikor úgy érzed, szinte fázol, Szíved kihűlt, valaki elhagyott, Bevallhatod, akkor is néha játszol, Bár tudod, könnyed is megfagyott. Mikor rájössz, hogy most már vége, Gondolkodj el, mit jelentett neked. Lehet, hogy jót, lehet, hogy szinte semmit, Korai még, meg nem ítélheted. Ne légy szomorú, ne légy szomorú, Kár lenne a könnyekért! Ne légy szomorú, ne légy szomorú, Sose add fel senkiért! Ne hidd, sohase hidd, hogy baj van, Kezedben van, tied az életed, Álmaidat építsd fel újra szépen, Jobb is lehet, mint ahogy képzeled.

" Pedig tudta, hogy remény nélkül reménykedik, s a legrosszabb az volt, hogy látta, nem tehet mást. Nem nagyon maradt egyebe, mint ez a reménytelen reménykedés. Bele kellett kapaszkodnia."